�n nem vagyok egy h�l�s szem�lyis�g. �n nem a vas�rnap reggel vagy p�nteki naplemente vagyok, hanem egy keddi hajnali 2 �ra.  Egy l�v�s vagyok, amit tomp�tott n�h�ny v�rosi blokk. Egy t�r�tt ablak vagyok eg�sz febru�rban. A csontjaim �jjeli alapon reccsennek. Leesek az eleganci�r�l egy puffan�ssal. Bocs�natot k�rek az �n k�nos szomor�s�gom�rt. N�ha �gy v�lem nem is tartozok az emberek k�z�, hanem az �tugrott napokhoz tartozok, amik meg se t�rt�ntek. Az ahogy a f�ny �s s�t�ts�g a b�r�m alatt �sszekeveredik viharr� v�lt. Nem l�tod a vill�ml�st, de hallod a visszhangj�t.