" N�ztem a n�t, aki addig voltam, �s l�ttam, hogy gyenge, b�r pr�b�lja azt a l�tszatot kelteni, hogy er�s. Mindent�l f�l, de elhiteti mag�val, hogy ez nem f�lelem, hanem annak az embernek a b�lcsess�ge, aki ismeri a val�s�got. Befalazza az ablakokat, nehogy bes�ss�n a nap a szob�j�ba. L�ttam, ahogy a m�sik a szoba sark�ban �l: gyenge volt, f�radt �s ki�br�ndult. Uralma al� hajtotta �s rabszolgas�gban tartotta azt, aminek mindig szabadon k�ne sz�rnyalnia: az �rzelmeit. "