~Az �let egyik furcsa jellemvon�sa, hogy az ember h�napokon �t naponta tal�lkozik valakivel, �s olyan bizalmas bar�ts�gba ker�l vele, hogy n�lk�le el sem tudja k�pzelni a l�tet; azut�n j�n az elt�volod�s: minden marad a r�giben, �s a bar�t, aki oly fontosnak l�tszott, egyszerre f�l�slegesnek bizonyul. Az ember �lete megy tov�bb a maga �tj�n, s az illet� m�g csak nem is hi�nyzik.
hogy ez milyen igaz :|
~Eml�kszem, valamikor gonosznak �s kegyetlennek hittelek, mert ezt, azt, vagy amazt tetted, de akkor ostoba voltam. Egyszer�en nem szerett�l, �s oktalans�g volt, hogy ezt b�n�d�l r�ttam fel. Azt hittem, meg tudom szerettetni magam veled. Most m�r tudom, hogy ez lehetetlen. Nem tudom, mi az, ami az embert szerelemre lobbantja, de ak�rmi legyen is, ez az egyetlen fontos dolog a vil�gon. Ha egyszer nincs szerelem, sem j�s�ggal, sem nagylelk�s�ggel, sem egy�bbel nem lehet felid�zni.
~Az �let, �gy l�tszik, rem�nytelen�l �sszekusz�lt fonalak sz�vev�nye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen er�k hat�s�ra, �s fogalmuk sincs, mi c�lb�l: mintha csak �ppen a siets�g kedv��rt sietn�nek.
~A szerelemre mindig �gy gondolt, mint valami r�v�letre, amely mag�val ragadja az embert, �gyhogy az eg�sz vil�got tavaszi sz�nben l�tja: rajong�, �nk�v�letig fokoz�d� m�moros boldogs�got v�rt t�le. De ez nem boldogs�g, hanem a l�lek �hs�ge, k�nz� v�gy�d�s, keser� retteg�s, csupa ismeretlen �rz�s. (...) Azon t�prengett, vajon hogyan fogja lelk�nek ezt az �r�k�s sajg�s�t elviselni?
~Az ember mindig t�bbet tanul a maga k�r�n, mint azon, ha m�s tan�cs�ra a helyes utat v�lasztja.
csak, mert annyira igazak, �s ma ilyen id�zetes napot akartam tartani ;) f� a v�ltozatoss�g :)