A fejem mindig �n�ll�s�tja mag�t, mindig a maga feje ut�n megy, �s nem k�rdez meg, hogy helyes-e, ha valaki �gy �rez  vagy �gy �rez. Mindig p�r m�terre �llok magamt�l, �s onnan n�zem, amit csin�lok vagy mondok, vagy �rzek valamit,  amit egy�ltal�n nem akarok vagy nem szeretek, �s m�gsem tudom abbahagyni. M�g akkor vagyok a legink�bb azonos magammal, amikor iszok. Ha elegend� bort ittam, akkor m�g aludni is tudok �jjel. Nem tudom, mivel tudn�k meggy�zni egy orvost arr�l, hogy val�ban �s igaz�n nem vagyok eszemn�l, mert csak ez lehet a magyar�zata annak, amilyennek a fejemet �rzem, meg annak, hogy �gy �rzem magam, mint azok a kis csill�mporral teli plexig�mb�k, amelyeket szuven�rnek �rus�tanak a Disney Wordn�l meg a teheraut�s pihen�kben; ha megford�tja �ket az ember, a g�mb belsej�ben havazni kezd. H�t pontosan ilyennek �rzem a fejemet, �lland�an havazik benne, �lland�an id�j�r�s helyzet van benne, h�vihar, h�f�v�s. Maga vagyok Oz, a kurva nagy var�zsl�. Ez �gy nemigen mehet tov�bb.  De mi�rt nem seg�tenek az orvosok? H�ny orvosn�l j�rtam m�r, �s mind azt mondja: Szeretetre van sz�ks�ge. Vagy: Ezt ki kell besz�lnie mag�b�l. H�t nem l�tj�k, hogy b�rmennyire j� sz�nd�kkal mondj�k is, amit mondanak, k�zben �n zuhanok, tudom, zuhanok.