but we try too hard and it's a waste of my time

gyengnek, trkenynek s rzkenynek rzem magam. gy rzem, brmelyik pillanatban kpes volna valaki megtrni engem. nem akarom tbb gy rezni magam. - a legtbbszr nem is tudom, mirt rzek gy. szabadnak akarom magam rezni s ersnek. el akarok meneklni magamtl s ezeketl az rzelmektl.
sehogy se j semmi. ha sszeszedem magam egy ideig el tudom hitegetni magammal, hogy minden rendbe jn, hogy jl vagyok, de aztn eltelik pr nap s jra itt az a ressg rzet. hogy a vilg nlklem is tkletesen mkdik. egyltaln nem vagyok mr ers...gyenge vagyok...s flek.
ha kinylok valakinek akkor is inkbb csak kioktatst kapok, hogy biztos n csinlom rosszul a dolgokat...ezrt inkbb mr nem is mondok semmit.
anyu meg flt, s folyton azzal jn, hogy elbaszom a jvm. nem rti meg, hogy n miket csinlok itt a neten. gy rzi, hogy ez az egsz itteni vilg rossz hatssal van rm. de igazbl ha lenne kivel lennem, fele annyit lnk itt, de nem tudom magam krlvenni olyan rezgs emberekkel, akik mellett jl rzem magam. egyszeren teljesen msok vagyunk...teljesen.
mindig olyan igaz bartsgokra vgytam, mint amik a tvben vannak. hogy egytt mennek minden hov. suli utn ide oda megynk, s nem egybl haza s a tbbi s a tbbi. az enymnek nem rnek r, mert haza kell menni meg minden.
de biztos ezt is n ltom rosszul, s velem van a baj.
most olyan jl esne egy kis vsrls, de azt se lehet. semmit nem lehet, amit szeretnk.
el akarok vgre innt menni anyuval. apu miatt meg aggdhatok...
nem rtemmit vtettem, hogy mind ezt kapok a sorstl.
n csak azt mondtam, hogy tkletes bart nincsen, nem azt, hogy J bart. :)