Annyira pr�b�lok magamba l�tni �s �szint�nek lenni �nmagammal szemben, de egyszer�en nem megy. Nem �rtem, hogy lehet valamire igent �s nemet is mondani egyszerre. Hogy hogy lehet valamit egyszerre akarni �s egyszerre nem. Hogy mi ez a kett�ss�g bennem, �s akkor mi�rt mindig a gyeng�bbik �nem gy�z? Mi�rt nem az er�sebb? Mi�rt lyukadok ki mindig ugyan oda? Mintha beleker�ltem volna valami k�rforg�sba, ahonnan k�ptelen vagyok kiszabadulni, �s csak sodr�dok �s sodr�dok �s fogalmam sincs hov� lyukadok ki.

Ut�lom azt is, hogy minden nap bennem van ez a fesz�lts�g �rzett amikor kil�pek a suli kapun, hogy "�risten v�gre komolyan k�ne vennem ezt az eg�szet, mert v�g�l is csak a j�v�m m�lik rajta" - de k�zben meg a legt�bb �r�t hal�lra unom, �s feleslegesnek tartom. Viszont a gimis l�gk�rt meg szeretem. Szeretem az oszt�lyt�rsaim h�lyes�geit amit legink�bb a tan�r�k keret�ben ejtenek meg. �s ki akarok t�rni  abb�l a keretb�l, ami eddig k�r�lvett �s jobban figyelni �s kimondani hangosan a v�lem�nyemet..

de nem megy...

�s csak... van ez a szar �rz�s itt bel�l �s �gy �rzem b�rmelyik pillanatban b�gni tudn�k. Milli� ok miatt, de ha megk�rdezn�d mi�rt s�rok �rhet� v�laszt lehet k�ptelen lenn�k adni.  

F�lek, s�t rettegek mindent�l �s semmit�l. Mindent t�lkomplik�lok, �s az agyam folyton j�r. Nem tudok kitartani az elhat�roz�saimat mellett. Ha az egyik nap eld�nt�ttem valamit, lehet a m�sik nap m�r tot�lisan az ellenkez�j�t fogom mondani.

Annyira elfutn�k otthonr�l �s vissza se j�nn�k. Nem b�rom ezt az eg�szet. Az a baj, hogy rohadtul megszoktam az egyed�l l�tet, �s a magammal val� besz�lget�st. �s meg�rj�t az, hogy itt van ap�m �s nem tud velem mit kezdeni. Hogy anyu meg anyu akar lenni �s mindenben seg�teni, de az meg t�l sok. Egyik se j�, �gy �rzem megfulladok. �s mik�zben ma a parkol�ban b�cs�k�pp mikor anyut �leltem azt mondta, hogy nagyon b�szke r�m, �n pedig a k�nnyeimmel k�szk�dtem �s a fejemet  r�ztam, hogy m�gis mire??

Hogy fura volt, hogy ezen a h�ten mindenkit�l annyi kedvess�get kaptam, �s mindig az mer�lt fel bennem ilyenkor, hogy " te j� �g m�gis milyennek l�tnak engem, �s mit szeretnek bennem?"  Hogy mindenki dics�rt meg hasonl�k, de annyira nem tudom elhinni. Kicsit megingott ez a bizalom dolog bennem. Nem tudom ki visel �larcot �s ki nem. N�ha �gy �rzem, hogy velem van a baj, emiatt nem tudok norm�lis kapcsolatokra szert tenni. Hogy lassan eljutottam arra a szintre, hogy annyira elt�volodtam att�l a boldog �nemt�l aki voltam, hogy m�r nem is tudom milyen volt az. Nem tudom m�r �s m�r nem f�j se M se � �s a t�bbi iszonyat nagy bakl�v�sem szerelem ter�n.

N�ha �gy �rzem magamat b�ntetem, de nem tudom mi�rt. Hogy ezt �gyse �rdemled meg, tuti veled van a baj �s a t�bbi.

�s csak n�zem, ahogy m�soknak van �lete, m�g �n a k�nyvekbe, a zen�be �s az �r�sba temetkezek.

Azt�n vannak ezek a sokszor l�ttok arcok az utc�n. Mint ma is az a helyes sr�c aki el�ttem ment a suliba  haverj�val, �s akit m�r tavaly is l�ttam p�rszor. Azt�n suli ut�na meg szembe j�ttek velem. Ilynekor mindig elgondolkodok. Mi lenne ha r�mosolyogn�k, vagy k�sz�n�k. Tal�n megv�ltozna minden? Vagy minden maradna �gy ahogy van? De azt�n sose teszem meg, m�g ha �gy �rzem, hogy ez olyan "meant to be" �rz�s is.

Egy dolog van, amit viszont tudok. �r� leszek �s egy cs�sze forr� tea t�rass�g�ban fogok a laptopom el�tt �lni �s a ki�lt�s ami el�m t�rul nem lesz m�s, mint a tenger, vagy az �ce�n, a v�gtelens�g l�tszata. Itt fogok eg�sz nap �lni, �s csak �rom amit elk�pzelek, ami m�r olyan r�g �ta  ott volt benne a fejemben. �s a legjobb az eg�szben? Magam�rt fogom tenni, csak is magam�rt.

Tudj�tok 7 �vesen �rtam meg az els� mes�met. Egyszer�en fogtam egy tollat, meg p�r darab pap�rt �s �rni kezdtem. Nem gondolkodtam csak �rtam egy �llatmes�t. Nem lett hossz� csup�n 3 oldalas. Anyu azonban a mai napig �rzi, �s nem r�g �jra elolvastam, �s r�j�ttem, hogy az �r�st sose akarom feladni vagy abbahagyni, mindegy h�nyan vannak akik sokkal jobbak ebben, mint �n. �n is lehetek valamiben j�. �s �n ebben akarok az lenni. Be akarok v�gre fejezni egy m�vemet, �s elmondhatni, hogy igen ezt �n �rtam. Azt�n el szeretn�m olvastatni a sz�momra legfontosabb emberekkel, hogy v�gre t�nyleg lehessen okuk b�szk�nek lenni�k r�m. Meg akarom �rni azt a t�rt�netet, amiben benne lesz mindaz, amit m�g nem �letem meg, az el�rhetetlen v�gyaimat rakn�m bel�. Megtervezn�k egy l�nyt, aki ak�r �n is lehetn�k, de nem tudok. �s le�rn�m a buk�sokat amiket elk�vettem �s seg�ten�k nektek, hogy ti ne k�vess�tek el ugyanezt. Hogy ez a mostani tin�dzser koroszt�ly a j� ir�nyba tartson. De nincs id�m r�, mert lek�t a suli �s ha �n �rok akkor nekem ahhoz egy eg�sz nap kell. Nem �gy van, hogy le�l�k �s na akkor most kir�zom a kisujjamb�l.

Am�gy megy a dolgok m�r csak �gy mennek. Megb�zol benn�k, megv�ltoztatnak t�ged, �s el�bb vagy utobb csak azt l�tod, hogy rohannak a messzes�gbe, nem t�r�dve azzal, hogy kit hagynak maguk ut�n.

�s vannak ezek a pillanatok, amikor �gy �rzem fel akarok mindent adni, ami�rt annyit k�zd�ttem, hogy fel�p�tsek.

�s azok ut�n amiken kereszt�l mentem, a szavak elvesztett�k a jelent�s�ket. A bizalom porr� alakult �s az �g�retek  is nem l�tez�v� v�ltak.

��s tudj�tok mi csin�lunk min emberek? felkel�nk, �sszeszedj�k a sz�tt�rt darabjainkat �s im�dkozunk, hogy nap k�zben ne ess�nk sz�jjel.

de tudj�tok j�n a j�l betanult sz�veg, amit valahogy nem is firtat tov�bb a legt�bb ember, amikor felteszi neked a hogy vagy k�rd�s�t, mire te csak annyit felelsz:

I'm fine I'm fine I'm fine I'm fine, I'm fine, I'm fine