N�ha mi sz�tcs�szunk, elvesz�t�nk magunkb�l olyan r�szeket, amiket a legjobban szerett�nk, �s eljutunk arra a pontra, amikor s�runk, de m�g �llunk, �s m�g jobban elvesz�tj�k magunkat. Es�nk �s es�nk �s csak arra v�runk, hogy el�rj�k a v�g�nket, de valami mindig meg�ll�t minket miel�tt a f�ldre �rkezn�nk. �sszeszedj�k magunkat a bar�taink �s a csal�dunk seg�ts�g�vel �s �jra kereszt�l megy�nk ezen. Esek �s esek, �s te is esel �s esel, �s mi sose �r�nk a v�g�re, mert nincs v�ge. Csak mindig fel, fel, fel.