Anyuk�m azt mondta nekem, hogy a lelkek maguk v�lassz�k ki, hogy ki legyen a csal�djuk. �n meg csak n�ztem r� majd kiny�gtem, hogy ez h�lyes�g. Hisz te se �s �n se ilyen csal�dot szerett�nk volna magunknak. Mi�rt v�lasztottunk volna olyan helyet ahol sokat kell szenvedn�nk? Erre azt a v�laszt kaptam, hogy "mert ezeket a dolgokat kell megtanulnod �s �rtened, �s �n is rettent�en haragudtam a csal�domra, �ket okoltam, azt�n r�j�ttem mivel ezt �n v�lasztottam, m�r teljesen m�sk�pp l�tom a dolgokat." �n csak n�ztem anyut, mik�zben ezek a mondatok elhagyt�k a sz�j�t �s magamba azt gondoltam, hogy mennyire er�s anyuk�m van. B�r �n is ilyen mosolyg�s arccal tudn�m a dolgaimat megem�szteni. B�r �n is annyira �ssze tudn�m rakni az �letem, ahogy � teszi. De �n csak verg�d�k kereszt�l a napokon, amik n�ha jobbak n�ha a pocs�kabbn�l is pocs�kabbak. �gy �rzem nem jutok egyr�l a kett�re. Hogy nem tudom megfejteni azokat a titkokat az �letemr�l, amire anyu r�j�tt a saj�tj�val kapcsolatban �s �gy neki �ssze�llt a k�p. Meg�rtette, hogy neki most azt kell megtanulnia, hogy hogyan boldoguljon egyed�l, hogyan legyen boldog egyed�l. �s ha ez siker�l, akkor biztos benne, hogy majd az a f�rfi is megtal�lja �t, akivel megoszthatja a boldogs�g�t.

De nekem mit kell megtanulnom abb�l, amik velem t�rt�ntek? Annyi a k�rd�s �s nincsenek v�laszok. Nem eml�kszem pontosan h�ny �ves voltam, mikor anyuk�m elmes�lt nekem valamit, ami biztos vagyok, hogy sz�m�ra piszkosul neh�z volt. Egyr�szt �gy elmondani nekem, hogy meg�rtsem, m�sr�szt meg biztosan f�lt is, hogy ez�rt megut�lom, vagy esetleg m�sk�pp fogok r� �s apura n�zni. De anyu mondta, hogy m�r akkor is nagyon �rtelmes voltam, �s mondtam neki, hogy most menjen egy picit ki miut�n elmondta. �jra lapoztam azt a k�nyvet, amit ezel�tt vele is �s a k�peket n�ztem. Azt�n ennyiben hagytam. Meg�rtettem. Hogy mit volt ez a titok? M�r r�g�ta le akartam ide �rni, hogy k�nny�tsek a lelkemen, csak nem volt hozz� se b�tors�gom se er�m. Meg nem is igaz�n tudtam, hogy kezdjek neki.

Anyuk�m �s az apuk�m nem a v�r szerinti sz�leim. �k �r�kbe fogadtak engem, mert nem lehetett nekik gyerek�k. Mikor megsz�letettem az igazi anyuk�m otthagyott a k�rh�zban. Anyu mondta, hogy az�rt, mert nem akarta, hogy csonka csal�dban n�jek fel. Azt akarta, hogy boldog csal�dban �ljek. Hogy ne keljen apa n�lk�l feln�n�m. Az anyuk�ja is egyed�l nevelte fel �t. �n nem haragszom r�, csak tudj�tok azt egy kisbaba meg�rzi m�r az anyuk�ja has�ban ha nem akarj�k �t. �s anyu is mondta, hogy lehet a tudatalattiban �r�kk� meg fog maradni ez az �rz�s, hogy nem vagyok el�g j�, hogy senki se szeret igaz�n. �s ezzel egy�tt kell �lnem. N�ha az�rt f�j, �s arra gondolok, hogy vajon hogy n�zhet ki az igazi anyuk�m. Vajon �l e m�g? Vajon tal�lt e t�rsat mag�nak �s tal�n gyerekei is vannak? Mit dolgozik, �s vajon gondol e r�m? �s vajon az igazi apuk�m akir�l semmit se tudok, tudott e a l�tez�semr�l egy�ltal�n? Neh�z az�rt ezeket megem�sztenem. Tal�n ha egyszer el�g er�s leszek �s b�tor megmondom anyunak, hogy der�tse ki ki ez a n�, hogy legal�bb egyszer l�thassam.

Ironikus a sors nem? Hiszen nem sok�ra k�lt�z�nk el anyuval, �s azt amit ez a n� elszeretett volna �lni, m�gse j�tt �ssze. Hisz ezen t�l csak �n �s anyu lesz�nk. Nem lesz apu. Nem �rtem mi�rt van ez? F�lek, hogy r�m is ez a sors v�r, hogy majd egyed�l kell felnevelnem a kisgyermekemet.

Mi ez az eg�sz? Mit k�vettem el el�z� �letemben, hogy ezt kapom a sorst�l?