Mivel péntek este volt az utca tele volt fiatalokkal, akik gondolom mind ugyanazt a célt tűzték ki maguknak, mint mi ma este a csajokkal. Buli, pia, csajok és pasik. Kinek mi. (: Szeretem ezeket az estéket. Jókat röhögünk a nekünk fütyörésző és beszólogató srácokon vagy azokon akik már ilyenkor kiütötték magukat. Természetesen azért mindig szaporáztuk a lépteinket a lányokkal, mert hát sose lehet tudni. Anyáék alapból nem szeretik, ha este a városban császkálok, de hát most nem vagyok egyedül, meg hát amiről nem tudnak, azért nem kell aggódni. Tudunk mi magunkra vigyázni. Legalábbis remélem.

Hogy mit vártam ettől az estétől, azt magam se tudom. Mindig mikor egy kis bulira vágytam és beleéltem magamat, sose sült el jól a dolog. Bár most ugye ott lesz Patrik és a haverjai is. Kár, hogy az előzővel eléggé fasírtba vagyok, nem tudom, hogy minek képzel komolyan mondom. Minden vagyok csak az nem. Kikérem magamnak. Viszont ma este minden más lesz. Semmi félelem, egy sexi magabiztos csajt fog látni, akiről senki sem tudja majd levenni a szemét. Aki elveszik a zenében, és akinek a teste teljesen felveszi annak ritmusát.

- Szerintem itt volnánk – állít meg minket Dóra.
- Biztos ez az? – kérdeztem, miután megvizsgáltam az épületet. Hát hogy is mondjam tipikus kocsma. Biztos olcsó azért járnak ide alapozni. Lehet említették is nekem anno, csak hát az agyam már nem a régi.
- Aha – mondta kb hasonló fejjel Dóra.
- Menjünk – indult meg az ajtó felé Réka, miközben intett nekünk is, hogy kövessük.

Az első, ami lejött, hogy a helyiség nem is volt olyan pici, mint hittem, sőt egész nagy volt. Lepukkadt se volt, sőt egész modern, már amennyire egy kocsma modern tud lenni. A felhozatal vegyes volt, voltak fiatalok, idősebbek is, de természetesen az előzőek voltak többen. A zene rendben volt és ahogy tippeltem az árak is tűrhetőek voltak. Most már csak a fiúkákat kéne megtalálni.

- Menjetek és keressétek meg őket, nekem muszáj elmennem a wc-re.
- Ne menjünk veled? – kérdezte Eszti.
- Nem kell, de dobj meg egy üzivel, hogy merre vagytok. 
- Oki.

Szerencsére hamar megtaláltam a wc-t és sor sem volt, aminek igen örültem. Rendbe szedtem magamat, közben sms-em jött, gondolom Esztitől. Azt írta, hogy hátul vannak.

- Hali – köszönt Réka a srácoknak.
- Sziasztok – mosolygott rájuk Kristóf. – Ti vagytok Roni barátnői igaz?
- Igen – helyeselt Dóra.
- Üljetek csak le – húzódott arrébb Erik.
- Köszi, amúgy én Eszti vagyok, ő Dóra és ő pedig Réka.
- Én pedig Erik, ő Kristóf, ő pedig Milán. Patrikot meg ismeritek.
- Apropó, merre van Roni? – kérdezte Kristóf csodálkozva.
- Azt mondta elmegy wc-re, bár nem tudom mi tart neki ennyi ideig – pászta körbe a helységet Réka.
- Tudja merre vagyunk? – kérdezte most Erik.
- Írtam neki sms-t, hogy megtaláljon minket – felelte Eszti

- Úúú hé cica – hallottam minden felőle a beszólásokat, amint kiléptem a wc-ből. Azt hiszem még sem volt, olyan jó ötlet egyedül lennem. Amilyen gyorsan csak tudtam hátramentem és szerencsére hamar kiszúrtam Patrikékat, úgyhogy arra felé vettem az irányt. Természetesen ez sem ment simán.

- Micsoda stabil léptekkel mész, cica – vágta oda nekem egy srác.
Mivel kezdtem magamat felhúzni, visszavágtam neki. – Anyád a cica, azzal bemutattam neki. Azt hiszem nem kellett volna.

Végül csak épségben oda értem és lehuppantam egy hali kíséretében Milán mellé.

- Na végre – támadott le egyből Réka. - Már nem tudtam elképzelni mi van.
- Mondjuk úgy, hogy emlékeztess rá, hogy többet egyedül még véletlenül se mászkáljak ilyen helyen..
- Miért? – csatlakozott be a beszélgetésbe a Kristóf is.
- Hogy miért? – fújtam ki a levegőt. - Hát azért, mert mindenki engem nézett, de ezt még úgy oké, de mindenki lecicázott, egy srác meg azt mondja nekem, „milyen stabil léptekkel mész, cica.” Mondtam neki anyád a cica, aztán bemutattam neki, nos hogy is mondjam, nem kellett volna, de hálisten leráztam – fejeztem be a monológomat.
- Hát ez a szépség ára – kacsintott rám Erik.
Erre nem tudtam mit felelni, de biztos vagyok benne, hogy elpirultam.
- És ezek után mentek valamerre? – kérdeztem terelve a témát.
- Hát ti merre mentek? – felelt kérdéssel Kristóf
Felnevettem. – Nem feleltél a kérdésemre.
- Mert oda megyünk ahová ti.
- Most komolyan? – kerekedtek el a szemeim.
- Négy ilyen szép lányt csak nem hagyunk mások kézére – szólt bele Milán is.
- Hát köszönjük.
- Na, de elég a dumából, igyunk is valamit, mit kértek csajok? – fordult felénk Erik
- Jó nekünk az amit ti isztok – húztam meg a vállaimat.
- Most komolyan? Sör? – húzta fel a szemöldökét.
- Igen, miért is ne?
- Hát jó, akkor kérek két segítőt és már hozzuk is.
Eszti és Milán jelezték, hogy ők majd mennek, így én Dórával, Kristóffal és Patrikkal maradtam.
- Hé haver – intézte Milán a szavait Patrikhoz. – Miért vagy ilyen kussba?
- Fáradt vagyok – jött a tömör felelet.
- Lazíts már. Körül vesznek minket ilyen lányok – itt ránk mutatott. És te meg itt bemondod az unalmast.
- Batárnőm van, ha nem tudnád.
- De fasírtban vagytok.
Erre csak egy szúrós nézést kapott Patriktól.
Egymásra néztünk Dórával. Szavak nélkül is érettük egymást, eljött az én időm. Most már csak egy kis pia kéne, hogy bátrabb legyek.

Amint kimondtam, láttam közeledni Rékáékat. Lehuppantak és kiosztották a söröket. Koccintottunk, egy fél pillre még Patrik szemébe is belenéztem, de hamar elkapta. Nem baj nem adom fel.

Fél óra se telt, már is sokkal oldottabb volt a légkör. A srácok egymást szívatták, mi meg csak nevettünk rajtuk. Néha-néha én is beleszóltam, akkor kaptam én is pár oltást, de nem vettem szívemre, tudtam, hogy csak hülyülnek.

- Öö kimegyek a mosdóba, jön valaki?
- Én megyek édes – cukkolt Kristóf.
Rácsaptam a karjára. – Nem téged kérdeztelek – forgattam meg a szemeimet.
- Roni figyu én mennék meg minden, de valahogy kezd frusztrálni, hogy mindenki minket, bár szerintem inkább téged néz.
- Nem tehetek róla – takartam el az arcomat.
- Hogy lehet egy ilyen lány, mint te szingli? – nézett rám Kristóf kérdően.
- Nos röviden tömören, annyi, hogy magasak az elvárásaim.
- Na ne már – húzta fel a szemöldökét Milán.
- Mi lenne, ha hanyagolnánk engemet.
- Miért, talán félsz az igazságtól? – szólalt meg Patrik.
- Ezt, hogy érted?
- Jaj nagyon jól tudod, hogy hogyan értem.
- Nem nem tudom, úgyhogy légyszives fejtsd ki.
- Igazából más is annak néz, és nem látom, hogy nagyon zavarna.
- Á értem. Nos felvilágosítanálak, hogy nem érdekel mások véleménye, nem vagyok az. És ha vennéd a fáradságot és jobban megismernél, akkor minden, amit rólam hittél teljesen megváltozna.
- Héhé fiatalok nyugi van, szórakozni jöttünk – csitított le minket Kristóf.
- Nem hiszem, hogy Roni az volna Patrik – mondta Milán.
Hálásán néztem rá.
- Tök mindegy – vágta rá Patrik, majd beleivott a sörébe.
- Patrik nem kell wc-re menned? – csapta hátba Kristóf.
- Nem.
- Nem baj, mész, mert valaki kell, hogy elkísérje Ronit. Addig pedig kibékültök. Na nyomás – azzal szó szerint lelökte Patrikot a székről, azonban idejében kapcsoltam és elkaptam.   Jó tudom utálom kéne, meg minden, de nem tudom.
- Okés vagy?
- Ja – egyenesedett fel és lökte el a kezeimet.
Szerintem nem fogunk békülni. Én megpróbáltam… Eléggé megszaporázta a lépteit, bár azért ő se ment már egyenesen, viszont alig bírtam így is követni. Kicsit kezdtem érezni már az alkoholt.
- Nolám itt van újra a vad kis cicus – azzal megfogta a csuklómat.
- Eressz el – sziszegtem neki.
- Nem hallottad, mit mondott – húzta ki a csukómat a srácéból Patrik.
- Hát te ki vagy?
- A barátja, úgyhogy húzd meg magad.
- Jól van na – tette védekezően maga elé a kezeit, aztán békén hagyott minket.
- Patrik megfogta a kezemet, majd maga után kezdett húzni a wc-k felé.
- Mindig bajba kerülsz, mi? – mosolygott rám.
- Hidd el, nem direkt – sóhajtottam fel. – Nagyon köszi, hogy megvédtél. Sose tudtam mit kezdeni az ilyen szitukkal.
- Szívesen, na menj, itt kinn várlak.
Rámosolyogtam, majd beléptem a női mosdóba. Siettem, hogy ne kelljem sokat várnia, természetesen pont ilyenkor kezdtem el szédülni, úgyhogy amint kiléptem, ha Patrik nem kap el, hát tanyálok egy szépet.
-  Bocsi – nevettem a vállába.
- Na jó, azt hiszem jobb lesz, ha szívunk egy kis friss levegőt.
- Miért?
- Mert valakinek kezd hatni a pia – vigyorgott rám, majd megfogta a kezemet és kifelé húzott.
- Itt tényleg jobb – engedtem el a kezét és mélyet szippantottam a friss levegőből.
- Nem fázol?
- Aa – ráztam meg a fejemet.
- Nem baj, ha rágyújtok?
- Felőlem – húztam meg a vállaimat.
- Mondcsak – dőltem neki a falnak és így szembe kerültem vele. – Mégis mi a jó ebben – mutattam a cigire.
- Nem tom’ – húzta meg a vállait. Lenyugtat.
- Apám is mindig ezt mondta – sóhajtottam fel. Hülyeség… csak azt hiszed, hogy az nyugtat le.
- Megszólalt újból az okoskodó éned.
- Nem is – vágtam rá.
- De
- Na jó tudod mit – kivettem a kezéből a cigit és beleszívtam.
- Hé – próbálta elkapni a kezeimet.
- Aa – incselkedtem tovább.
- Add vissza – jött közelebb.
Én meg mivel a falnak támaszkodtam nem tudtam tovább hátrálni. Néztem ahogy egyre és egyre közelebb ér, amíg egy cseppnyi hely sem marad közöttünk. Kiejtettem a kezemből a cigit. – Hoppá – jött tőlem az értelmes reakció.
- Megőrítesz – lehelte Patrik az arcomba.
- Hogy mi v.. ? – kérdésemet nem tudtam befejezni, mert valami betapasztotta a az ajkaimat. Az a valami, nem volt más, mint Patrik ajkai.
Éreztem a pillangókat a gyomromban, hallottam a szívem kalapálást, ami egyre és egyre gyorsabb lett. Éreztem Patrik illatát, az erős karjait, amivel egyre jobban magához húzott. A csók nem volt vad, de lágy sem. A kettő közötti. Nem akartam, hogy vége legyen, féltem, hogy mi lesz azután. A levegőm fogyott és tudtam, hogy ennek a mennyországi pillanatnak nemsokára vége szakad.  Nem akartam, de nem lehetett megállítani a világot, ahogy azt se lehetett most már figyelmen kívül hagyni, hogy egyre jobban belestem, és most már nincs visszaút.