Ut�lom az olyan �lmokat, amik t�l j�k, hogy igazak legyenek. Ez a mostani is ilyen volt. Term�szetesen nem eml�kszek krist�ly tiszt�n minden egyes r�szletre, de m�r az, hogy t�bbsz�r fel�bredtem bel�le �s amikor visszaaludtam az �lmom ugyan onn�t folytat�dott, m�r az is el�g furcsa volt. A legjobban az maradt meg bennem, amikor Vele t�ncoltam �s t�nyleg megsz�nt k�r�l�ttem a vil�g. Behunytam a szemeimet �s nem tudtam betelni ezzel az �rz�ssel. Hogy v�gre az eny�m, hogy a karjaiban tart. Ahogy �rezhetem teste meleg�t �s ahogy mindig k�zelebb �s k�zelebb h�zott m�g egy cseppnyi t�vols�g sem maradt k�z�tt�nk. �tadtam magam neki, ennek az �rz�snek �s a zen�nek, amely ritmus�ra v�laszolt a test�nk. Tudtam, hogy v�gem van �s magamban azt a k�rd�st j�tszottam le, hogy "ez a boldogs�g?, mert ha igen, akkor soha se soha nem akarom, hogy v�get �rjen ez pillanat." Meg�rdemlem �n ezt a boldogs�got?