Hogy mit érzek pontosan? Csalódott lennék, de hiszen tudtam, hogy ez lesz. Vannak e bennem megbánások?  ó rengeteg. Ha picit is jobban odateszem magamat, akkor most minden másképp lenne. Az a baj srácok, hogy én annyira nem tudtam mit akarok, és még most se tudom igazán. Egyik kart sem éreztem a magaménak, amit meg igen, oda túl magas volt a pont, és tudtam, hogy esélytelen. Japán vagy koreai szak, ugyan borcsa hová gondolsz..

Most kicsit szomorú vagyok és ahogy írják ki facebookra, hogy kit hova vettek fel, osztályomból is szerintem szinte mindenkit felvettek. Olyanokat is akik gimis évük alatt alig tanultak... mindegy én megyek megcsinálom a kozmetikus szakmát, az legalább összejött. Nem vagyok hülyébb, mint a többi egyszerűen nekem mások az álmaim. Azért jó volna majd egy egyetemet is elvégezni. Lehet valami írással kapcsolatos dolog felé kéne fordulnom majd. Nem tudom gyerekek, nehéz ez a felnőttség és félelmetes is. Mi lesz majd velem? Vajon megállom a helyem??

Aminek viszont örülök, hogy a barátaim felvették, bár tudtam, hogy felfogják őket, rájuk nagyon büszke vagyok! (:

Viszont most elég ramatyul érzem magam és nem tud semmi se lekötni. Mindenki hív fel, hogy ne mi van, és olyan szar azt mondani, hogy hát majd talán jövőre. Valaki felvidíthatna...

Egyszer fent, egyszer lent, mint a lift ez így megy
Mindig más a szitu, bejárunk minden szintet
Nem tudhatod, hogy holnap mit veszítesz, mit nyersz
Kip-kop! Bekopog a sors, amit nem ismersz