- Ezt nem lett volna szabad – h�z�dott el t�lem Patrik.
Tudtam �n, hogy ez lesz. Ez t�l sz�p lett volna, ahhoz, hogy igaz legyen. Hogy �n v�gre megkapjam azt, akit szeretn�nk. Ugyan m�r, hov� gondolok.
- Emma miatt? – n�ztem m�lyen a szemeibe.
- Egyr�szt – s�hajtott fel.
- Mi�rt van m�s oka is? – faggattam tov�bb. Addig inn�t nem t�vozok, am�g meg nem mondja, hogy mi ez az eg�sz.
- Nem mindegy? – k�rdezte idegesen.
- M�r ne is haragudj de bazira nem – kezdtem kiakadni. Ne hogy m�r megcs�koljon, azt�n �gy tegyen, mintha semmi se t�rt�nt volna. Heloka, lehet ez m�sn�l m�k�dik de n�lam nem fog.
- Roni egyszer�en k�zt�nk nem lehet semmi, �s k�sz.
- �rtem – feleltem. Halottam a hangomat, amint elhagyta a sz�mat, de nem ismertem fel. Olyan rideg volt �s megijedtem t�le.
- Sajn�lom – tette m�g hozz�.
- Nem kell, mert �n nem b�ntam meg – mondtam neki, �s egy percre se vettem r�la le a tekintetemet.  L�ttam, ahogy meglep�d�tts�g fut �t az arc�n. Jeszus most komolyan ennyire nem vette �szre, hogy az els� perct�l fogva oda voltam �rte. Hogy milyen hat�ssal volt r�m mindig mikor a k�zelemben volt? H�t nem halotta milyen hevesen vert a sz�vem, mik�zben cs�kol�ztunk?  Most komolyan egy voltam csak neki a sokb�l?
- Roni figyelj..  kezdte, de k�zbe sz�ltam.
- Nem �rdekes, hagyjuk ezt az eg�szet.
- Nem �rtesz.
- De nagyon is �rtelek. Az a baj, hogy �n mindenkit kurva j�l meg�rtek, de mikor arra ker�lne a sor, hogy engem valaki meg�rtsen, akkor valahogy sosincs senki mellettem – fakadtam ki. – Most komolyan m�gis mi a faszt k�pzelsz magadr�l? Ennyire h�ly�nek  n�zel, vagy mi?
Term�szetesen hat�s sz�net k�vetkezett. Nyilv�n nem tudott erre mit reag�lni, �s arra sem sz�m�tott, hogy �gy kifakadok. Nem is tudom mit v�rtam mit mondjon. Pillanatok alatt rakott �ssze �s szedett sz�t. A mennyb�l ism�t a pokolba ker�ltem.
- Menj�nk be, a t�bbiek m�r nem tudj�k mi lelt minket – azzal m�g egyszer utolj�ra Patrikra n�ztem, majd visszal�ptem a kocsm�ba. Igyekeztem nem elb�gni magamat, de az�rt p�r k�nnycsepp csak v�gigfutott az arcomon.

Na v�gre, m�r nem tudtam mi lelt benneteket – n�zett r�m sz�r�san D�ra.
- Csak kiment�nk sz�vni egy kis friss leveg�t �s Patrik elsz�vott egy sz�ll cigit.
- �s az eddig tartott? – h�zta fel a szem�ld�k�t Krist�f.
- Igen eddig – n�zett sokatmond�an Patrik r�, majd le�lt a hely�re �s leh�zta az el�tte l�v� pi�t.
L�ttam a l�nyok agg�d� tekintet�t, amit fel�m l�velltek, de nem volt er�m ahhoz, hogy megnyugtassam �ket, hogy nincs semmi baj, mert egyr�szt hazugs�g lett volna, m�sr�szt iszonyat �resnek �reztem magamat ezekben a pillanatokban.
- Lassan nem megy�nk �t a klubba? – n�ztem k�rd�en a t�bbiekre. – Csak mert j� volna �jf�l el�tt oda�rni, mert akkor m�g nek�nk l�nyoknak ingyenes.