Hajtogattam a kuk�k m�g�tt egy �lmot
egy kerthelyis�g f�lrees� r�sz�n.
Eldugult piszo�rban vitorl�zok
sapk�m a hold, f�s�m a sz�l.

Sorra d�lnek ki mell�lem a l�nyok
fojtogat� b�ntudat em�szt.
A sz�vek szem�tdombj�n kapirg�lok.
Szeretni, Istenem, milyen neh�z!

Annyi minden bajjal kell m�g megk�zdenem
plusz m�g itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
T�kr�m, t�kr�m, t�kr�m mondd meg n�kem:
J�l �ll-e ez nekem?

Sorra t�nnek el mell�lem a sr�cok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos mag�nyban foszforeszk�lok
a s�padt f�ny� telihold alatt.

Annyi minden szarral kell m�g megk�zdenem
ellens�ges sz�lmalmokt�l zavaros szellemem
"Nincsen vesz�ly" - mondj�k -
csak k�pzelem.

Azt�n orvosok j�nnek, kez�kben fegyver
�s ha a vegyszer egyszer a v�n�ba hatol:
A lakatlan sziget lak� lelke tenger lesz,
a sz�ve lep�nyhal. Itt �szk�l valahol.

Annyi minden szarral kell m�g megk�zdenem
egy tucat cs�rg�sipk�s lid�rc horkol mellettem.
V�lasztok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?

K�rlek csak l�ss meg engem. Ne csak k�v�l, bel�l is. Gyere k�zelebb, na gyere, l�pj be az �n aur�mba. Mire v�rsz? �n l�tlak hallod, akkor te mi�rt nem? Nem vagyok l�thatatlan, �l� vagyok, �s nagy z�ld szemeim re�d emelem. N�zlek, majd sejtelmes mosolyom k�ld�m fel�d, azt�n elfordulok.
  Tudom, hogy �szrevett�l, csak �pp nem mozdulsz. R�m�zel azokkal a gy�ny�r� barna titokzatos szemeiddel, de csak egy pillanatra. Nem tudok benn�k olvasni. Dacosan �jb�l r�d n�zek, de te a messzes�get k�mleled. N�zem barna hajadat, amit annyira szeretek. Megpillantom szeretett convers csuk�dat a l�badon. Ez apr� mosolyt csal az arcomra. Rajtam is az van. Mond mi�rt csin�lod ezt? Mire j� ez? Tudom, hogy tudod mi van. F�lsz? Minek? K�rlek csak sz�lj hozz�m. P� percig n�zz a szemembe, �s mondj igazat. Ne kertelj, ne ker�lj. H�t nem �rted, hogy tudom kell h�nyad�n �llunk? An�lk�l nem tudok tov�bb l�pni. Nem lehetsz ilyen, ilyen megk�zel�tetlen. K�nnyek kezdenek gy�lni szemeimben, de lek�zd�m �ket. A sz�l is felt�mad, �s vacogva t�r�m le kab�tom ujjait. Arany hajamba is belekap a sz�l. Az �szi leveleket is felkapja. N�zem egy darabig t�ncukat a sz�llel, majd fel�d indulok. L�baim minden egyes l�p�sn�l megremegnek, gyomrom majd kiugrik a hely�r�l. Nem veszed �szre k�z elettem, de nem is b�nom. M�g p�r l�p�s �s el�tted �llok.
  �szreveszel, r�m emeled tekinteted, de nem mozdulsz. Ez csak j� jel, ugye? V�gre el�tted �llok, belen�zek szemeidbe �s olvasni pr�b�lok bel�le. Hosszasan k�mlelj�k egym�st, majd egyszer csak megszak�tod a kontaktust, �s indulni k�sz�lsz. Megijedek, de hangnem j�n ki a torkomon. Egyre csak t�vold� alakodat n�ztem, �s d�nt�ttem. Ezt most nem hagyom ennyiben.

- H� �llj m�r meg - ki�ltok ut�nad.

Meg�llsz, �s h�trafordulsz. - Mit akarsz?

F�jnak a szavaid, a nemt�r�d�ms�ged, de nem adom meg neked azt az �r�m�t, hogy l�sd ki�lni ezt arcomra.

- Tudni az igazat.

- Milyen igazat?

- Mond csak vak vagy, vagy mi az isten?!

- Nem tudom mir�l besz�lsz. - tetteted az �rtatlant.

- Nagyon j�l tudod, hogy mir�l van sz�. - Tudod mi f�j?

- Mi? - l�psz k�zelebb.

- Hogy m�g es�lyt se adsz. - Mond mi�rt nem adsz egy es�lyt? Mi�rt nem mutathatom meg neked a vil�gomat?

- Mert nem �rdekelsz - l�psz m�g k�zelebb.

- Val�ban? �rtem... akkor megyek is.

Igyekeztem, hogy ne csukoljon el a hangom, azonban kudarcba fulladtam. De nem kapja meg azt az �r�m�t, hogy el�tte fogom ejteni a k�nnyeimet. Nem, azt m�r nem. H�tat ford�tok, �s megindulok az �ton. Nem n�zek vissza. A s�lamat pr�b�lom megigaz�tani, de kics�szik a kezeim k�z�l, �s felkapja sz�l. Ut�na kapok, de nem �rem el. Figyelem, ahogy sz�ll, majd el�tted f�ldre �rkezik. Felveszed, �s intesz, hogy gyere, vedd el. Idegesen t�rl�m le k�nnyeimet, majd fordulok m�g egyszer vissza fel�d. Meg�llok el�tted v�rom mit l�psz. Felemeled a kezeidet, �s megk�t�d a nyakamon s�lamat. Bizony�ra igen furcsa fejet v�ghatok, mert el�veszed azt a csib�szes mosolyod.

- Nem �rtelek - suttogom.

- Nem baj. - �gysem szeretem, ha kisz�m�that� vagyok.

Majd magadhoz h�zol, �s �t�lelsz. �s �n e nagy boldogs�ggal nem tudom mit tegyek. Megijedek. Most ugye ezt nem csak �lmodom?

Ugye nem?

Csomagolod, pakolod �s viszed a k�nyveidet, a pakkodat, a k�peket a falr�l. A sz�neket, �zeket �s hangulatokat, a hozz�juk k�t�d� �letmozaikokkal. Indak�nt bevonnak a form�k �s alakzatok a maguk t�rt�neteivel, hangoskod�sukkal �s dacos cs�ndj�kkel, amivel gondolataid felgyorsul� d�b�rg�s�t provok�lj�k, has�tj�k ki bel�led. Elker�lhetetlen, megmenek�lhetetlen a zuhan�s, a sz�d�l�s �nmagadba, a ki-betapicskol�s a pisafoly�szer� �rzelemt�cs�dba, amelyet az �veid k�ny�rtelen�l teremtettek k�r�d.
/Tisza Kata/

Gyakran hallom azt, hogy az emberek az�rt olvasnak, hogy elmenek�ljenek a val�s�g el�l. De �n hiszek abban, hogy ami�rt igaz�n olvasnak, az az�rt van, hogy okot tal�ljanak a rem�nyre. Okot tal�ljanak az er�re. M�g egy rossz k�nyv, az olvas�t rem�nytelens�ggel �s k�ts�gbees�ssel t�ltik el. Egy j� novella azonban elhozhatja az olvas�k sz�m�ra a kapcsolatot az �let csod�ival. Megmutatja, hogy hogy k�ne �lni az �letet. Nem csak sz�rakoztat, de energi�t �s felemel�st ad az olvas� sz�m�ra.

Ma este nem megyek sehova,
Pedig felejt�t nyomn�k az agyamba.
�s felejten�m az eml�keket,
Eltemetn�m az �letet.

Ink�bb itthon maradok, s n�zem a n�gy falat,
S k�zben f�lembe kattog az �rvonat.
Jobb most nekem �gy, jobb most nekem �gy...
Jobb most nekem �gy, jobb most nekem �gy...

Ma �jjel nem megyek sehova,
Pedig felejt�t toln�k a m�jamba.
S felejten�m a tarka tavaszt,
A f�radt �szt, a csal� nyarat.

Ma �jjel nem megyek sehova,
Pedig felejt�t l�n�k a tark�mba
S felejten�m a szennyes lelket,
Ami bennem van �s d�delget.

Jobb most nekem �gy, jobb most nekem �gy...