memories - Hé kislány mi a baj? –kérdezte aggódva.
- Jaj Nate ne is kérdezd- majd lerogytam a földre, és kitört belőlem a sírás, amit már napok óta magamba fojtottam.
- Amy – szólalt meg kétségbeesve, majd leguggolt mellém.
- Miért ilyen nehéz az élet Nate? Miért kell ennyit szenvedni, miért veszítjük el azt akit mindennél jobban szeretnünk, miért van az, hogy az ember jó és mégis ugyanúgy szenved? Miért érzem magam ennyire elveszettnek, és szerencsétlennek? – kérdeztem
- Kicsi lány az élet már csak ilyen, senki sem mondta, hogy könnyű. Sok a megválaszolatlan kérdés. Egyet viszont sose feledj el mindig erősnek kell maradni, és hidd el nem csak te vagy aki elveszettnek érzi magát, sokan ugyanígy éreznek. Tudod van is egy ilyen idézet. „Néha el kell veszned ahhoz, hogy megtalálod önmagad” Egy ilyen kedves, vicces, és tiszta szívű lánynak nem szabad, hogy efféle szörnyű gondolatok járjanak a fejében. Hiszen még olyan fiatal vagy, légy boldog, az sokkal jobban áll neked, majd magához ölelt.
Én meg totál zavarba jöttem, de nem löktem el magamtól, mert olyan jól esett most az, hogy valaki törődik velem...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hát kétségkívül van néhány ilyen ember, aki nem ide való, de ilyenkor mindig azt érzem, hogy én se biztos, hogy jobb vagyok. Lehet, sőt biztos, hogy vannak nálam jobbak, szóval mi jogon bíráljam én a nálamnál gyengébbeket? Szerintem majd vagy kifejlődnek, vagy megunják, vagy egyszerűen rájönnek, hogy tényleg meg kéne tanulnom változatosabban, szebbed írnom.
Szerintem, ha az ember kitűz maga elé egy célt, legyen az bármilyen, (nekem ez most pont ez, hogy eljuttatassam másoknak a gondolataim, érzéseim, tapasztalataim...) akkor előbb vagy utóbb el fogja azt érni, csak meg kell érte küzdeni. Az írás/blogolás nem úgy megy, hogy na akkor most írjunk, nem ezt nem szabad erőltetni, mert akkor csak összevisszaságot szűr. Az ember érzi azt, hogy mikor van itt a megfelelő idő, mikor tud valami olyat írni, ami hatásos, ami hat az olvasókra. Ezt nem szabad összecsapni, akkor már régen rossz. Nem kell feltétlenül minden nap írni, van mikor nincs mit írni, és ez így van rendjén.
Köszönöm Margaret, igen jól esik mind az amit írsz *-*
De mindig olyan zavarban vagyok ilyenkor, ha dicsérnek, mert, hogy őszinte legyek én csak írok, mert ez számomra olyan, mint a gyónás, kell nekem, hogy valahol kifejtsem a gondolataim, érzéseim. Szeretek írni, ezért van ez a blogom, és persze azért, hogy tinektek olvasóknak erőt adjak, vagy kikapcsolódást, tanácsot, vagy akármit:)