M�g mindig f�jt a sz�vem, �s tal�n id�ig csak hitegettem magamat azzal, hogy t�l vagyok Alexen, de be kell vallanom sajnos magamnak, hogy ez kor�ntsem �gy van. Alex volt sz�momra a mened�k, a biztos pont, tudtam, hogy r� mindig sz�m�thatok. � mindig meghallgatott, neki mindent elmondhattam, �s tudtam, hogy nem nevet ki. � �gy szeretett ahogy vagyok, �s sohasem v�ltoztatott volna meg. Mindig fel tudott vid�tani, ha kellett, �s egy csom�t nevett�nk. Mindig mutatott mag�b�l nekem valami �jat, �s lehetetlens�g volt rajta kiigazodni, kiismerni meg v�gk�pp nem lehetett. Mindig tudott nekem tan�tani �jat. Voltak�pp mondhatjuk �gy, hogy az �letem att�l a pillanatt�l v�ltozott meg gy�keresen mikor megismertem �t. De amilyen hirtelen, �s v�ratlanul lopakodott be az �letembe olyan hirtelen t�nt el az �letemb�l- F�j, hogy itt hagyott, hogy elment, �s tudom, hogy sosem tal�lok m�g egy ilyen remek embert, aki ennyire tudok majd szeretni. �gy �rzem, hogy mikor elment a sz�vem egyik fel�t mag�val vitte, �s, hogy azzal a kis darabk�val �r�kk� szeretni fogom, �s ez ellen nem tehetek semmit. Igaz is a mond�s, hogy „vicces, hogy valaki mennyire �ssze tudja t�rni a sz�vedet, de te azzal a picike darabk�val m�g mindig szereted �t”. Nem tudom mi t�v� legyek, m�r megint olyan �rtelmetlen lett minden k�r�l�ttem. M�r megint teljesen �ssze vagyok zavarodva �s legsz�vesebben elmenek�ln�k minden gond, �s baj el�l. De ez nem megold�s, hiszen az �let neh�z, nem habos torta aki er�s, �s k�zd, �s nem adja fel az meg�llja a hely�t az �letben. Aki pedig gyenge, lusta, �s nem k�zd, h�t az vagy �sszeszedi mag�t vagy pedig lemondhat a boldog �letr�l.