Furcs�k ezek a h�tf�i napok, az ember nagy nehezen felkel, azt�n tudatosul benne, hogy egy �jabb h�t van el�tte, amir�l m�g fogalma sincs, hogy-hogy fog v�gz�dni.
Reggel ak�rmennyire is igyekszel sietni, k�ptelen vagy, �gy azt�n szedheted a l�badat a suliba, hogy id�be be�rj. M�g vezet az utad pr�b�lod kiz�rni a k�lvil�got �s �tadni magad a zene �lvezet�nek, mert jelen pillanatban ez az egyetlen olyan dolog amit�l �gy �rzed, hogy fel�ledsz. Legsz�vesebben fogn�d magad �s nevetn�l �s t�ncoln�l egyet, mert annyira szereted ezeket a dalokat, de nem mersz, mert sajnos �rdekel a m�sok v�lem�nye. �gy ink�bb csak magadban �nekled. Azt�n visszat�rsz m�g is a k�lvil�gba �s az embereket kezded szeml�lni, pr�b�lsz arra r�j�nni, hogy vajon �k mit gondolnak, vagy most mi�rt n�z �gy r�m? (…) �s �gy tov�bb. Azt�n ismer�s arcokat pillantasz meg, majd te is besorolsz k�z�j�k ahogy a suli kapuhoz �rsz. Megint m�s �rz�sek ker�tenek hatalmukba, v�rod, hogy l�sd a bar�taid, hogy kipletyk�zhass�tok magatokat, na meg persze a helyes pasik st�r�l�s�t, aki persze nem is nagyon n�znek fel�d, vagy ha m�g is akkor is csak egyetlen pillanatra. Vannak azonban azok a bizonyos furcsa tal�lkoz�sok, amikor a legkev�sb� sz�m�tsz r�juk. Ezekben az a pl�ne, hogy nem tudsz r�juk felk�sz�lni, vagy teszel valamit, vagy tovasiklik �s egy �jabb lehet�s�get halasztott�l el. Az ok lehet a b�tortalans�g, vagy a k�s�n kapcsol�s, kinek mi. Arra gondolsz, mi�rt nem vagy el�g b�tor, bezzeg az a csaj tuti sim�n megtette volna, akkor �n mi�rt nem tudom? Ilyesfajta gondolatok j�rnak a fejedben, de azt�n sz�pen lassan el�rkezel a terem fel�, ahol megkezd�dik az els� �r�d, �s m�r megint teljesen m�s gondolatok veszik kezdet�t. (megint egy unalmas �ra, jaj legyen m�r v�ge, mi lesz a k�vetkez� �ra...)
Visszat�rve ezekhez a tal�lkoz�sok, furcsa a sors. Amikor az ember arra bizonyos szem�lyre gondol �s arra, hogy milyen j� volna �t l�tni �ltal�ban nem l�tja, �s amikor legkev�sb� k�sz�l fel r�, na akkor ott van az a pillanat amire v�rt, de f�l l�p�st tenni, f�l, hogy elutas�t�st kap. Meg egy�bk�nt is, ink�bb r�mosolygok, majd � l�p, ha felkeltettem a figyelm�t, nem? De mindig az a baj, hogy akit az ember kin�z, az vagy foglalt, nem is olyan amilyennek k�pzelted, vagy r�j�ssz, hogy ennek semmi �rtelme. Feladni, ugyan m�r, nem, itt ezzel nem err�l van sz�, csak arr�l, hogy egyszer elj�n az a valaki, egyszer el kell j�nnie, mindegy mikor, legyenek azok napok, hetek, h�napok, �vek, egyszer amikor m�r v�gk�pp feladn�d, mikor m�r nem �rdekel az eg�sz, bekopogtat az �letedbe �s csak rajtad �ll, hogy mik�ppen fogadod. Hogy leszel e el�g er�s ahhoz, hogy megtartsd vagy hagyod elmenni, mondv�n, hogy nem illetetek �ssze. Persze az is lehet, hogy � rontja el, de ilyen az �let, sajnos semmi se tart �r�kk�. Azonban ameddig tart, addig �lvezned kell, k�zdeni �rte, �s megpr�b�lni mindenn�l jobban szeretni, mellette �llni, �s t�mogatni, hogy majd mikor kis�t�l az �letedb�l b�rmennyire is f�j, de tov�bb tudsz majd l�pni, mert tudod, hogy te mindent megtett�l, �s boldog volt�l am�g volt�l, de ez ennyi volt. Le kell z�rnod ezt a fejezeted az �letedben, hogy egy �jabbat tudj kezdeni. Az eml�keket pedig nem kell eldobni, el�getni, sz�tt�pni, rejtsd el �ket, �s ha valaha is magad alatt vagy szedd el� �ket, tanulj bel�l�k, t�lt�dj fel , mert �gy sz�pen lassan, majd ha elj�n az ideje, �s el�g kitart� vagy megtanulsz igaz�n-igaz�n szeretni.