Alighanem egyenesen t�ged k�rdezhetlek meg, ny�jas olvas�m, hogy nem voltak-e �letedben �r�k, s�t napok �s hetek is, amikor elk�nzottan, kedvtelen�l v�gezted szokott tev�kenys�gedet �s munk�dat, �s amikor minden, amit egy�pk�nt fontosnak, gondolataidban �s �rtelmedben meg�rz�sre m�lt�nak �t�lt�l, egyszerre sek�lyesnek �s semmitmond�nak r�mlett? Ilyenkor magad sem tudtad, mit tegy�l �s hov� fordulj; sz�veden egy hom�lyos �rz�s �lt, hogy valahol �s valamikor valami magasrend�, minden f�ldi gy�ny�r�s�g k�r�t t�lhalad� �hajnak kellene teljes�lnie, amelyet a l�lek, mint kord�ban tartott f�l�nk gyermek, kimondani sem mer, �s minden sz�m�ra, ami k�r�lvett, eln�mult�l ebben a v�gy�d�sban az ismeretlen Valami ut�n, ami minden�tt, amerre csak j�rt�l, �ttetsz�,  az �lesebb tekintet el�l sz�tfoly� alakokkal, l�gies �lomk�ppel lebegett k�r�l. Szomor�an tengt�l-lengt�l: mint a rem�nytelen szerelmes, s mindaz, amit az emberek tarka �sszevisszas�g�ban szemed l�tt�ra m�veltek, nem okozott sem f�jdalmat, sem �r�m�t, mintha m�r nem is tartozn�l ebbe a vil�gba. (...)
Els� �rtelmes r�sz eddig a k�telz�ben, amit ki kell olvasni.