T�bbet gondolok a szerelemre, mint b�rkinek is k�ne. M�r a puszta hatalm�t�l is elcsod�lkozok, ahogy meghat�rozza �s v�ltoztatja �let�nket. Shakespeare volt az, aki szint�n azt mondta "a szerelem vak". Most ez az a valami, amit tudok, hogy igaz. Valami miatt megmagyar�zhatatlanul, a szerelem k�dd� v�lik; m�sok sz�m�ra a szerelem szimpl�n elveszett. De persze a szerelem szint�n meg lehet tal�lni, m�g ha csak egy �jszak�ra is. �s azt�n itt van az a m�sik fajta szerelem: a legkegyetlenebb fajta. Az, ami majdnem meg�li az �ldozatait. Ezt viszonzatlan szerelemnek h�vj�k. Amiben �n szak�rt� vagyok. A legt�bb szerelmi t�rt�ntben arr�l van sz�, hogy k�t ember egym�sba szeret. De mi van vel�nk t�bbiekkel? A mi t�rt�net�nkkel mi van, vel�nk, akik egyed�l es�nk szerelembe. Mi vagyunk a szerelem viszonzatlanok, a s�t�l� s�r�ltek. Fogyat�kosok , akiknek nem adatik meg az az el�ny, hogy legyen j� parkol�hely�k.