Azok a pillanatok, amikor csak vezetsz k�rbe �s k�rbe egy sz�modra kicsi v�rosban, a bar�taiddal. Amikor minden egyes nevet�s k�z�tt leveg��rt k�zdesz. Azok a pillanatok, amikor olyan m�lyen veszel leveg�t, hogy �rzed, hogy ahogy a t�d�d hidegg� v�lik. Egy pillanatig, nem �rdekel. Nem �rdekel az iskola, a sz�leid, a p�nz, a szab�lyok, vagy a t�r�tt sz�vek. Ami igaz�n �rdekel azok a melletted �l� k�lyk�k. Mert nek�nk erre van sz�ks�g�nk, nem igaz? A haverokra itt mellett�nk. Igen, azokra, akikt�l legy�zhetetlennek �rezz�k magunkat, m�g a leggyeng�bb pontunkban is.