�s mi csak l�pdel�nk azokkal az �veges tekintet�nkkel. "csak f�radt vagyok." - mondjuk. de tudod mit? ez h�lyes�g. igen f�radtak vagyunk, de ez nem csak a kev�s alv�s miatt van. belef�radtunk, hogy �gy kellj�nk fel, hogy semmi se hajt minket el�re, kimer�lten igyeksz�nk az �gyba, miut�n azt a sok milli� dolgot tett�k, ami semmi �lvezetet nem adott. eleg�nk van ebb�l az �ress�gb�l, ami bekebelez minket, hi�ba van rengeteg teend�nk. belef�radtunk a mag�nyba, ami �rr� lesz rajtunk hi�ba vesz minket k�rbe egy csom� ember. mi�rt nem tudjuk kimondani? az emberek annyira f�lnek belen�zni m�sok szemeibe �s azt mondani "boldogtalan vagyok, t�r�tt vagyok, rem�nytelen �s esetlen." Mert a f�jdalom nem gyenges�g, a szomor�s�g nem hidegs�g, mag�nyoss�g nem azt jelenti, hogy nem vagy �rt�kes, k�l�nb�z�s�g nem betegs�g, mintha ezeket nem szabadna �rez�nk, hanem f�ln�nk k�ne t�l�k. nos �n azt mondom, hogy szard ezt le �s az er�ltetett mosolyg�st, �s az udvarias k�zr�z�st, �s a k�szi j�l vagyok dum�t. a f�lelem�rzetet, amikor nyilv�nos helyen kezdesz s�rni, azokat a csicserg�s besz�deket, a hazud�sokat, amivel leplezni pr�b�ljuk a probl�m�inkat. emberek vagyunk. az�rt vagyunk, hogy �rezz�nk. hogy �rezz�nk, m�ghozz� szabadon. nem vagyunk szellemek - h�s �s csont vagyunk. meleg v�r�nk �ramlik a hideg, nyirkos kezeinken kereszt�l. bonyolultak �s sz�pek vagyunk �s nek�nk soha nem kellene elrejten�nk az emberi mivoltunkat, mert ha �gy tesz�nk, azut�n mi marad, amit meg tudunk mutatni?