"Adnom kell neked valamit," mondta k�nnyed�n, mik�zben a v�gtelen �gre tekintett. "�gy mennek ezek a dolgok. Az alku az alku."

"Rendben," feleltem zavartan, mik�zben azon t�prengtem, hogy mit is b�mult ennyire.

"Mit sz�ln�l a t�lhez? Neked adom a telet."

Felh�tlen volt az �jszaka. Cs�b�t�. �gy �lnek a csillagokban, ha tudn�k.
R�pillantottam, mik�zben az alakj�t tanulm�nyoztam. Nem voltam benne biztos, hogy most csak g�nyol�dni akar, vagy komolyan besz�lt. Sose fogom kital�lni. Tudatlanul halok meg.

"T�l?" k�rdeztem, rem�lve, hogy csak egy pillanatra is, de r�m n�z. "Nem adhatsz nekem egy... �vszakot. Az nem lehets�ges."

Felnevetett. Szerettem azt, amikor nevetett. Megjelentek a g�dr�csk�i; �s egy vid�m pillanaton kereszt�l kev�s�be megterhelt arc termett el�ttem. Azt�n elhalv�nyodott a mosolya �s l�gyan azt mondta; "Dehogynem. Meg tudok neked adni b�rmit, amire v�gysz. Ak�rmelyik �vszakot, amit k�v�nod. De �gy v�lem a t�l illik a legjobban.

"Mert �n egy hideg szipirty� vagyok?" viccel�dtem. L�tni akartam m�g egyszer nevetni, miel�tt mindennek v�ge szakad.

V�g�l len�zett r�m. Feneketlen ac�l sz�rke szemei tal�lkoztak az eny�immel, �s hirtelen mindent elfelejtettem, ami a fejemben volt. Az agyonhajszolt gondolatok, k�ts�gek �s az aggodalmak elt�ntek. S�lytalannak �reztem magam, megszabad�tottnak. Amikor meg�rintette az arcomat a kezei melegek voltak. Amikor megcs�kolt engem az f�jdalmasan puha volt. "Sz�ps�g van benne" suttogta az ajkaimra. Krist�lyok esnek, sz�rke �gbolt, minden annyira els�pr�bbnek l�tszik. A hideg, a hal�l, a f�nyek hi�nya. De tudod mit?"

"Mit?" - l�legeztem.

"Mindig t�bbre �rt�kelnek t�ged, mikor elm�sz."