T�bb volt, mint gy�ny�r�, ahogy felt�nt a t�volban fel�m fut� alakja. Lehetetlens�g volna szavakba �nteni ezt a l�tv�nyt. Azok a g�nd�r aranysz�ke f�rt�k, ahogy meg-meg libbentek a leveg�ben. Az a t�nd�ri arc, ami azonnal felragyogott, amint megl�tott, �s azok az �des ajkak, amikkel azt az angyali mosolyt vette fel. Biztos vagyok benne, hogy � egy f�ldre sz�llt angyal, �s fogalmam sincs, hogy mivel �rdemeltem ki �t �des Istenem, de n�ha m�g most is azt hiszem, hogy ez csup�n egy sz�p �llom, egy ill�zi�. N�ha att�l f�lek mikor �t�lelem t�r�keny kis test�t, hogy egyszer csak sz�p lassan teste halv�nyodni kezd, �s apr� kis f�nyekk� v�ltozik �s az �gbe t�vozik. Annyira t�k�letes, �s �n, �n meg csak egy �tlagos sr�c vagyok. Mit keres egy ilyen l�ny mellettem? – teszem fel magamnak �jra �s �jra a k�rd�st. F�lek, hogy egyszer majd megun, �s tal�l valaki jobbat, aki mellett jobban ragyoghat, mint mellettem. �r� csak r� kell n�zni, �s tudod, hogy � nem �tlagos, hogy benne van valami, �s nem csak a sz�ps�g�re c�lzok. Teli van b�jjal, huncuts�ggal �s szeleburdis�ggal is, de nem is ezek azok, amik csapd�ba ejtenek b�rkit, akivel �sszefut. A szemei, azok a gy�ny�r� k�k szemei, amik annyit elmondanak. Csak belen�zel �s m�r tudod, hogy �r�kk� elveszn�l benn�k. Az a m�rhetetlen�l nagy lelke t�kr�z�dik benn�k. A szeretni v�gy�s, �s a t�r�d�s.

Mindenkihez olyan kedvess�ggel viszonyul. Folyton mosolyog, �s mikor valamit elront, vagy vicces dolog t�rt�nik csilingel� kacaja t�lt be mindent. �s azaz �des hang, amivel a nevemet mondja. Soha senki sz�j�b�l nem hangzik ennyire t�k�letesen. Na meg azok az apr� puha kis kezecsk�k, amik olyan t�k�letesen vesznek el az �n nagy kezeimben. Vagy amikor az arcomat �rintik meg �s cir�gatj�k, h�t nincs ahhoz foghat�.

Sose �reztem �n m�g ehhez foghat�t eddig �letem sor�n. Minden percemet � k�ti le, �s mikor elv�lunk m�rhetetlen �ress�get �rzek, mintha hi�nyozna valaki mell�lem, aki teljess� tenne. Nem hiszem, hogy tudja, hogy mekkora hat�ssal van r�m, annyira kis �rtatlan � m�g. A vil�g szennye m�g nem tudta megt�rni. Benne maradt m�g a gyermeki �lom, �s n�ha engem is elvisz az � csodavil�g�ba. Szeretem, ahogy besz�l a k�l�nf�le �lmair�l, vagy a k�nyvr�l amit leg�tobb olvasott. Szeretem, ahogy r� tud venni az �r�lt �tleteire. Szeretem, hogy hagyja, hogy az legyek, aki. Szeretem, hogy mindig b�ztat, �s hogy mellette jobb ember vagyok. Hogy olyat is l�t bennem, amit �n k�ptelen vagyok. Hogy mindent meg tudok vele besz�lni, �s n�ha olyan dolgokr�l is elgondolkodtat, amir�l eddig sose elm�lkedtem. Szeretem a parf�mje illat�t, ezer k�z�l is felismern�m. Olyan, mint �. Im�dok belet�rni puha haj�ba �s �r�kig el tudn�k j�tszadozni a f�rtjeivel megfeledvekzeve az eg�sz vil�gr�l.

�s most itt �ll el�ttem ez a l�ny, �s tudom, hogy nekem nem kell m�s. Nincs hozz� foghat�. Elmehet mellettem b�rmilyen csinos l�ny, vagy l�thatok ak�r milyen sexi l�nyt az �js�gok c�mlapj�n, de egyik se �. �k senkik hozz� k�pest. Magamhoz h�zom �s karjaimba z�rom. Beszippantom finom illat�t mik�zben kezeimmel felemmel az arc�t, hogy ajkunk l�gy cs�kban forrjon �ssze. Nem tart sok�, mert nevetve ford�tja fej�t az �g fel�, ahonnan megannyi h�pehely kezd sz�lling�zni szerte sz�t. P�r�gni kezd �s engem is mag�val h�z. Nevet�nk, �s �ssze vissza ugr�lunk, mint a kisgyerekek. Elk�peszt� ez a l�ny, hogy m�g egy h�es�s is ilyen boldogg� teszi. Azt�n hirtelen meg�ll �s a nevemet mondja.

- Kiki?

- Mondjad �desem.

- M�r tudom mit k�rek t�led kar�csonyra. – vigyorodik el.

- Na �s mi volna az? – �lelem magamhoz.

- A telet k�rem.

- A telet…? – k�rdezem �rtetlen�l.
� csak kacagva h�z�dik el t�lem, de azt�n �jra komoly arcot v�g.

- Igen Kiki a telet k�rem.

- De h�t hogy tudn�k neked adni egy �vszakot? – �rtetlenkedtem.

- H�t �ppen ez az te butus, hogy hogy? – fogja kezei k�z� az eny�meket. – Sehogy.

- N�ha nem �rtelek t�ged, �des. – cs�v�lom meg a fejem.

- Nem baj, �ppen ez a l�nyeg. – Sose fogsz teljesen meg�rteni. – teszi m�g hozz�. – Boldog kar�csonyt Kiki – n�z azt�n m�lyen a szemembe.

- Boldog kar�csonyt �desem – suttogom az ajkaira.

Mert b�r n�ha nem �rtem �pp mi j�r a fej�ben szeretem, �s sose engedem. Ez volt id�ig a legboldogabb kar�csonyom, mert ez a pici l�nyka olyan csod�kba avatott be engem, amit�l teljesen m�shogy n�ztem erre az eg�sz �nnepre. �s �n aki ut�ltam a telet meg ezt az eg�sz kar�csonyi �nnepet, m�r cseppet se ut�lom. �s m�g mindig nem �rtem �des Istenem, hogy mivel �rdemeltem ki ezt az angyali teremt�st.