Eml�kszek, hogy mennyire ut�ltam ha esett, a d�rg�st�l meg a vill�ml�st�l meg egyenesen irt�ztam. Nem tudom mikor v�ltozott meg a v�lem�nyem ezekr�l. Tal�n, hogy nem r�g majdnem eg�sz h�ten esett, vagy, hogy egyik bar�tn�mmel a konyhaablakb�l csod�ltuk a vill�ml�st, �s nevetg�lve sz�moltunk mikor vill�mlik �jra. Azt�n akkor, mint akik m�g sose l�ttak ilyet azt mondtuk "ooooh" �s ezt mindazzal a csod�lkoz� gyermekarccal tett�k. M�r a d�rg�st is szeretem, �s nem f�lek t�le.

Ahogy hallom, hogy az es�cseppek r� r� ver�dnek az ablakomra furcsam�d nyugodts�ggal t�lt el. Szeretem n�zni, ahogy esik, vagy kitartani a kezemet az es�be �s figyelni ahogy n�h�ny csepp a tenyerembe hullik. �szrevettem m�r azt is, hogy van mikor egy�ltal�n nem �rdekel, hogy el�zok, s�t el akarok �zni, m�g a legjobb ruh�mban �s cip�mben is. Hogy a francot �rdekel hogy elken�dik a sminkem �s, hogy �gy n�znek r�m mind egy dilisre. De mi�rt �lln�k le �s kezden�m el nekik magyar�zni, hogy mi�rt teszem, amit teszek. Ha nem �rtik magukt�l minek?

R�gen mindig rossz �s nyomott hangulatom lett az es�t�l. Azt�n r�j�ttem, hogy att�l m�g, hogy mindenki panaszkodik �s negat�v �rz�seket k�t az es�h�z, �n nekem mi�rt k�ne ugyan�gy �reznem? Teh�t elkezdtem m�s szemmel tekinteni r�. �lvezni kezdtem egy kiad�s zuh� ut�ni friss leveg�t. Mosolyogva n�ztem az ablakomb�l, hogy az es�, hogy beter�t minden percek alatt, de �n itt a szob�mban sz�raz maradok. R�j�ttem, hogy es�re �pp �gy sz�ks�g van, mint a napf�nyre. P�ld�ul a nagy sz�razs�gban a n�v�nyek �let �s hal�l k�z�tt lebegnek �s azt�n elkezd esni az es� �s �jj�sz�letnek.

�gy ha az es�re gondolok, mindig az jut eszembe, hogy mennyit is n�ttem �s, hogy mennyire m�s szem�ly lettem. Hogy mennyivel er�sebb lettem. �s n�ha a boldogs�g, ami ebb�l sz�rmazik, t�bbet �n b�rmennyi napf�nyn�l, ami csak lehets�ges.