- Ezt nem lett volna szabad – húzódott el tőlem Patrik.
Tudtam én, hogy ez lesz. Ez túl szép lett volna, ahhoz, hogy igaz legyen. Hogy én végre megkapjam azt, akit szeretnénk. Ugyan már, hová gondolok.
- Emma miatt? – néztem mélyen a szemeibe.
- Egyrészt – sóhajtott fel.
- Miért van más oka is? – faggattam tovább. Addig innét nem távozok, amíg meg nem mondja, hogy mi ez az egész.
- Nem mindegy? – kérdezte idegesen.
- Már ne is haragudj de bazira nem – kezdtem kiakadni. Ne hogy már megcsókoljon, aztán úgy tegyen, mintha semmi se történt volna. Heloka, lehet ez másnál működik de nálam nem fog.
- Roni egyszerűen köztünk nem lehet semmi, és kész.
- Értem – feleltem. Halottam a hangomat, amint elhagyta a számat, de nem ismertem fel. Olyan rideg volt és megijedtem tőle.
- Sajnálom – tette még hozzá.
- Nem kell, mert én nem bántam meg – mondtam neki, és egy percre se vettem róla le a tekintetemet.  Láttam, ahogy meglepődöttség fut át az arcán. Jeszus most komolyan ennyire nem vette észre, hogy az első perctől fogva oda voltam érte. Hogy milyen hatással volt rám mindig mikor a közelemben volt? Hát nem halotta milyen hevesen vert a szívem, miközben csókolóztunk?  Most komolyan egy voltam csak neki a sokból?
- Roni figyelj..  kezdte, de közbe szóltam.
- Nem érdekes, hagyjuk ezt az egészet.
- Nem értesz.
- De nagyon is értelek. Az a baj, hogy én mindenkit kurva jól megértek, de mikor arra kerülne a sor, hogy engem valaki megértsen, akkor valahogy sosincs senki mellettem – fakadtam ki. – Most komolyan mégis mi a faszt képzelsz magadról? Ennyire hülyének  nézel, vagy mi?
Természetesen hatás szünet következett. Nyilván nem tudott erre mit reagálni, és arra sem számított, hogy így kifakadok. Nem is tudom mit vártam mit mondjon. Pillanatok alatt rakott össze és szedett szét. A mennyből ismét a pokolba kerültem.
- Menjünk be, a többiek már nem tudják mi lelt minket – azzal még egyszer utoljára Patrikra néztem, majd visszaléptem a kocsmába. Igyekeztem nem elbőgni magamat, de azért pár könnycsepp csak végigfutott az arcomon.

Na végre, már nem tudtam mi lelt benneteket – nézett rám szúrósan Dóra.
- Csak kimentünk szívni egy kis friss levegőt és Patrik elszívott egy száll cigit.
- És az eddig tartott? – húzta fel a szemöldökét Kristóf.
- Igen eddig – nézett sokatmondóan Patrik rá, majd leült a helyére és lehúzta az előtte lévő piát.
Láttam a lányok aggódó tekintetét, amit felém lövelltek, de nem volt erőm ahhoz, hogy megnyugtassam őket, hogy nincs semmi baj, mert egyrészt hazugság lett volna, másrészt iszonyat üresnek éreztem magamat ezekben a pillanatokban.
- Lassan nem megyünk át a klubba? – néztem kérdően a többiekre. – Csak mert jó volna éjfél előtt odaérni, mert akkor még nekünk lányoknak ingyenes.