Ebben a 6 nap napban, amíg távol voltam a nettől és nyaralni voltam volt időm átgondolni rengeteg dolgot és másik oldaról nézni az életet.
Ez volt az első olyan nyaralásom, amikor nem hármasban mentünk, hanem csak ketten anyuval. Nem volt már apu. Igazából hiányzott, de nem ő, mert a régebbi nyaralásokra visszaemlékezve folyton abból állt, hogy apu idegesekedett és valamin mindig összevesztek anyuval. Nekem az érzés hiányzott, hogy úgy érezzem van egy teljes családom. Hogy apu mellett is azt érezzem, hogy otthon vagyok. De ezt lehet, hogy már sose fogom érezni. És ez nagyon fáj. Néha sírni volna kedvem, és mikor anyu mesélte, hogy 20 éve még apuval volt Velencében megkérdeztem tőle, hogy nem hiányzik e az az élete. Azt felelte nem. Én viszont mikor belegondoltam abba, hogy ők ketten akkor még szerették egymást, és most már nem. Én ezt sose fogom megérteni. HOgy lehet, hogy az emberek és az érzések ennyire megváltoznak. Hogy mikor azt hiszed ismersz valakit, kiderül, hogy mégsem? Ijesztő ez az egész. Na mindegy az élet nagy kérdései, amire sose kapjuk meg teljesen a választ, na majd írok élménybeszámolot is, de most látom, hogy mennyi az idő, jobb lenne aludni, bár még semmit se pakoltam ki a börőndömből.. (: