A szikl�kon �ltem felh�zott l�bakkal, hajamba egyszer-egyszer bele csapott a sz�l, de nem k�l�n�sebben zavart. S�t kifejezetten �lveztem, m�g az sem �rdekelt, hogy nemsok�ra tiszta k�c lesz az eg�sz. Egyed�l akartam lenni, �s azt hiszem megtal�ltam ehhez a t�k�letes helyet. Szemmel a v�gtelen tengert b�multam, �s a kisebb nagyobb szigeteket. Eszm�letlen l�tv�nyt ny�jtott sz�momra. A hull�mok is csak �gy verdest�k a szikl�kat, de valahogy m�gsem volt hideg. Orrommal beszippantottam a tiszta enyh�n s�s leveg�t. Ak�rmennyire is �gy �reztem, hogy minden kij�rt lez�rult �s nincs semerre se tov�bb, ez a l�tv�ny meg�val ragadott �s bel�m fecskendezett egy cseppnyi boldogs�got. B�r ki tudja meddig fog ez tartani. Annyira nem voltam megb�k�lve �nmagammal, anyu�k d�nt�s�vel, a k�lt�z�ssel, a b�cs�z�ssal, a minden h�tra hagy�s�val. Legsz�vesebben fogtam volna magam �s hazamentem volna, de tudom, hogy nem tehettem ezt, b�rmennyire is erre f�l�tt a fogam. Meg kell tanulnunk, hogy legt�bbsz�r a dolgok nem �gy alakulnak, ahogy mi elv�rjuk, de az �let m�r csak ilyen, jobb ha tudod. Vagy hozz�szokik az ember, vagy pedig folyton csak m�rgel�dni, duzzogni �s szenvedni fog. Nagyon kell �rt�kelni az apr� �r�m�ket. Nekem is boldognak k�ne lennem, hogy ilyen csod�latosan sz�p helyen �lhetem tov�bb az �letem, meg minden, de term�szetesen nem ezt �rzem. Honv�gyam van, �s vissza akarom kapni a r�gi �letem. Nem mintha, az olyan, h� de j� lett volna, de valahogy f�ltem az �jrakezd�st�l, fogalmatok sincs mennyire. Azt azonban m�g legvadabb �lmaimban sem hittem volna, hogy egy ny�r alatt mennyi minden v�ltozik, �s hogy �n mennyit v�ltozok.
Hogy �n mekkor�t t�vedtem…