kedves apu,

megtanultam �letem sor�n, hogy a dolgok t�l gyorsan t�rt�nnek. �gy, mintha meg�tne t�ged egy hull�m, �s az �rap�ly belemer�tene az �ce�nba. gondolatban minden fel� rep�lsz, �s az elm�d elhom�lyosodik, de m�g mindig minden er�ddel pr�b�lsz harcolni a v�z erej�vel. annyira er�sen pr�b�lod, hogy a v�z felsz�n�n maradj , hogy ki tudj tartani az �sz�sban - de a nagy ellen�ll�sban elfelejteted azt,hogy merre is �szn�l.

n�ha elfelejtj�k, hogy milyen vesz�lyes is alattunk a v�z, �s csak �szunk el�re, �s el�re, egy sziget fel�. szeretj�k azt, hogy annyira v�gtelennek �rz�dik, annyira terjedelmesnek a l�baink alatt; a s�t�tk�k szakad�k. n�ha az �sv�ny�nk�n h�trahagyunk embereket, �s n�ha meg �k hagynak minket h�tra, de mi csak folytatjuk az �sz�st, �s el�szunk mindent�l, amit ismer�nk, �s hirtelen nem l�tunk szigetet t�bb�. egyed�l vagyunk, �s t�l f�radtak, hogy tov�bb �sszunk, de nincs hov� menn�nk - �gy lebeg�nk.

valaha azt mondtam magamnak, hogy lehet csak egy ideig partra �szt�l, hogy majd vissza j�ssz. de most m�r r�j�ttem, hogy te lebegsz, apu. ez t�ls�gosan sok volt, nem igaz - az �t, amin kereszt�l belemer�lt�l azokba dolgokba, amik azt�n az �ce�nt k�pezt�k?

n�ha �n is el akarok futni, ahogy te tetted - lebegni akarok a tov�bbi �letemben. n�ha csak s�ktani �s sik�tani akarok, addig, am�g csak a saj�t sz�vver�sem hallom, �s n�ha az �res lyukakra gondolok, amit egym�s sz�v�ben hagytunk. �s r�j�ttem, hogy b�rmennyire is ut�lom ezt, hi�nyzol.

k�rlek, k�rlek sz�pen gyere vissza. sz�tesek.  

kredit