Én nem hiszek a jó napokban és a rossz napokban. Egyszerűen csak vannak olyan napok, amikor keveset tanulok, és vannak olyanok, amikor sokat.
Végre letudtam ma az utolsó írásbeli érettségimet. Eléggé paráztam a földrajztól, mert nem fordítottam a tanulására túl sok energiát és időt. A topográfiai részt két nappal az írásbeli előtt kezdtem el tanulmányozni, de remélem, hogy azért nem lett olyan rossz. Kérlek Istenem segíts!
Mellesleg annyira szakadtam, hogy már megint a 1D-ös Harryre emlékeztető srác űlt mögöttem. Most nem volt nála madár :DDDD Haha. Jaj meg az egyik tanár olyan vészen komolyan veszi ezt az egészet, hogy elkérte tőlem az előttem ülő srác az egyik atlaszomat, tudjátok az újabbit, abba sokkal több info van. (hozzátenném én is előtte szerváltam be egyet. mire nem jó, ha elsős osztályba írjátok, van egy csomó atlasz meg más tankönyv egy kupacba náluk) na szóval a lényeg, hogy odaadtam neki, erre odajön a tancsi elveszi tőle, hogy ez nem tiéd ugye? aztán visszarakja a padomra. Könyörgöm az csak egy atlasz volt...
Szóval ezt is túléltem. Most jöhet egy kis pihi, ami nálam azt jelenti, hogy végre sorozatozhatok (hart of dixie). Végre el tudom kezdeni. Már ma megnéztem 2 epizódot, és tetszik. Zoey összes ruhája kéne, khm. A ruhákról jut eszembe, hogy kreatívkodtam itthon, levágtam két farmeremet és sortokat csináltam belőlük. Nos azért nem olyan, mintha varrőgéppel csináltam volna, de arra a mama megtanít a nyáron és akkor végre gyárthatok ruhákat, mert annyi, de annyi tervem van gyerekek, hogy azt el nem tudom nektek mondani.
Amúgy mit szóltok ehhez a hideghez? Most komolyan télen nem volt ilyen hideg :D Nem bírom, és ez a lakás sokkal hidegebb, mint a régi lakásunk, úgyhogy kissé fagyoskodok. Rá is szoktam a fürdőzésére reggelente, mert olyan jól felmelegít. Meg anyu vett ilyen úszógyertyákat, na azokkal szórakoztam, de hát a végén csak kialudtak. Persze újragyújtottam őket. :D Jaj egyre jobban alakul minden. Akkor lesz teljes minden, ha anyu tud venni magának is kanapét, mert egyenlőre az én kihúzhatós ágyamon alszunk a szobámban. Ja meg hát most még az én kis TV-en nézzük a TV, ami nem gyakori, de azért várom, hogy vegyünk egy újat, de leginkább egy netbookra vágyik a szívem. Ez olyan nagy, és most picire vágyok. Pénzem meg van rá, csak azt nem erre akarom költeni, mert nyáron anyuval pár napra Velencébe szeretnénk menni, arra tartogatom, meg ott esetleg vásárolgatni, na szóval ilyenekre. Bár bevallom nem bírtam ki és vettem magamnak dolgokat. (:
Hmmhmm más úgy nincs. Folytatom a sorozat nézést. Jó sulit annak, aki holnap megy :D olyan furi, hogy nekem már nincs.(:
Én nem vagyok egy hálás személyiség. Én nem a vasárnap reggel vagy pénteki naplemente vagyok, hanem egy keddi hajnali 2 óra. Egy lövés vagyok, amit tompított néhány városi blokk. Egy törött ablak vagyok egész februárban. A csontjaim éjjeli alapon reccsennek. Leesek az eleganciáról egy puffanással. Bocsánatot kérek az én kínos szomorúságomért. Néha úgy vélem nem is tartozok az emberek közé, hanem az átugrott napokhoz tartozok, amik meg se történtek. Az ahogy a fény és sötétség a bőröm alatt összekeveredik viharrá vált. Nem látod a villámlást, de hallod a visszhangját.
A szabályok:
1. Köszönd meg annak akitől kaptad és linkeld is be.
2. Írj magadról 7 különböző dolgot, bármi lehet az.
3. Add tovább ezt a díjat 15 más bloggernek.
7 dolog magamról:
1. Balkezes vagyok.
2. Kontaktlencsét hordok.
3. Imádom a macskákat.
4. Imádom Japánt és Koreat
5. Manga és dorama mániás vagyok
6. Nagyon jók a megérzéseim, és az esetek többségében be is válnak.
7. Keresem a nagybetűs szerelmet. (:
Néha sokkal könnyebb tettetni, mint szembenézni az érzelmeimmel. Néha könnyebb egyedül próbálni, mint kockáztatni azt, hogy újra megsérüljek. Néha sokkal könnyebb nekem az, ha érzéketlen vagyok bizonyos emberekkel szemben így nem engedem őket túl közel magamhoz. Néha félek, de amikor veled vagyok érzéketlen az nem azt jelenti, hogy nem törődök veled, hanem azt, hogy túlságosan is.
Néha szörnyen elkap ez a magányosság érzet, mint ahogy ma délután is tette velem. Tudjátok, amikor nem értitek mi a baj, de úgy érzitek sírnotok kéne. Eddig azt hittem, hogy egyedül lenni jó dolog, de bevallom őszintén néha nem. És ez a néha ma van. Kicsit hiányzik a régi otthonom, és még apu is meg a mamáék is, habár nem sokat kommunikáltunk egymással, de mégis nem voltam egyedül. És most ahogy kinézek az ablakon és nézem, hogy fújj a szél és szakad az eső ez a magányosság még jobban rám tőr. És valahogy még azt sem vidít fel, hogy csinálok magamnak egy forró kakaót..
