blogolok egy napi, de ideiglenes vakcirt, egy olyan vilgban amelyrl mindig is azt lmodtam, hogy ltezik. vannak napok amikor az emberek csatlakoznak hozzm, de van amikor egyedl utazom. inkbb olyan, mint egy kirnduls. egyik helyrl megyek a msikra, kzben aprsgokat gyjtk, hogy teljess tegyk az egynapi vakciimat. neked nem kell jnnd, s nem kell szeretned, lvezned, vagy tmogatnod. azonban, ha rdekel, az mr ms trtnet. akkor meggrem, hogy gynyrv teszem neked, ha gy dntesz, hogy rsze akarsz lenni ennek az egsznek. itt van egy jegy, ami rd vr, hogy elvedd. te egy kattintsnyira vagy, mssz be – mire vrsz?!
van ez a fura rzsem, hogy tbb nem vagyok nmagam. nehz ezt most szavakba nteni, de azt hiszem ez olyan: gyorsan elaludtam, s valaki jtt s sztszedett engem, majd gyorsan jra sszerakott. valami ilyesmi fajta rzs, azt hiszem...
nha amikor reggel felkelsz az gybl az jr a fejedben: hogy ez ma nem fog menni, nem tudom megcsinlni. tl fradt, tl rzelgs, tl kimerlt vagyok, s egy teljesen nyomorult roncs is. de bell nevetsz, ahogy hzod a sajnlkoz nedet a konyhba, egy kevs kis kvrt; emlkezve arra, hogy mindig ezt rezted, s valahogyan mindig sikerlt mgis vghezvinned.