A fájdalom az élet része. Néha a nagy része, és néha nem, de mindenképp része ennek a nagy puzzle-nak, a mély zenének, a nagyszerű játéknak. A fájdalom két dolgot tesz: Tanít tégedet, elmondja, hogy élsz. Aztán elmegy és megváltoztat tégedet. Néha bölcsebbé, néha erősebbé tesz. Mindenképp helyet hagy és minden fontos dolog, ami az életedben történik részben ehhez az érzéshez fog kapcsolódni.
Egy ideje már megtanultam, hogy az élet gyakran tár a fiatalok elé olyan szituációkat, amikre nincsenek felkészülve, még a jó lányok sem, sem a szerencsésekn, akik semmire se készek. Néha amikor a legkevésbé számítasz rá, te leszel a lány az erődben. Elveszíted a nevedet, mert egy másikat kényszerítenek rád. Azt hiszed egyedül vagy míg nem olyan könyvekre lelsz, amikben olyan lányokról van szó, mint te. A megmentés az egyik ok, amiért olvasok. Az írás és az olvasás, mindig kihúztak engemet az életemmel kapcsolatos legsötétebb tapasztalatokból. Ezek a történetek egy helyet adtak nekem, ahol elveszhetek. Megengedték, hogy emlékezzek. Megengedték, hogy felejtsek. Megengedték, hogy különböző befejezéseket és jobb lehetséges világot képzeljek el.
Amikor izgatott voltam az élet miatt nem akartam írni. Sosem akkor írtam, mikor boldog voltam. Nem akartam. De sose voltam hosszú ideig boldog. Szerinted valaki az? Szerintem lehetsz békés hosszú ideig, amikor ezen gondolkodok, ha választanom kéne inkább lennék boldog, mint írnék. Ami lejön azaz, hogy mennyire szeretnék túljutni ezen a szörnyű szomorúságon, ami lehúz engemet. Még kisebb koromban jöttem rá, hogyha képes vagyok leírni a fájdalmamat, akkor eltűnik. Melankóliát hagy maga után és aztán eltűnik.
Úgy értem nem tudom, hogy lesz a világ ennyire törött. És nem tudom, hogy Isten segít e helyrehozni ezt. De az tény, hogy a világ törött - így van. Csak nézz körbe. Minden perc - minden egyes másodperc. - Millió dolog van, ami keresztül futhat az agyadon. Millió kis dolog, amiatt aggódhatsz. A mi világunk - nem érzed úgy, hogy mi egyre inkább töredékek leszünk? Valaha azt hittem, hogy ha majd idősebb leszek a világ majd sokkal jobban értelmét nyeri, de tudod mit? Minél idősebb leszek annál zavarosabb lesz számomra. Egyre bonyolultabb. Nehezebb. Azt hiszed, hogy majd jobb leszel benne, de csak egyre több a káosz. A darabok - mindenütt ott vannak és senki sem tudja, hogy mit kezdjen velük. Telhetetlenné válok. Ismered az érzést, nem? Az érzést, amikor csak azt akarod, hogy minden a megfelelő helyre essen, nem azért, mert így helyes, hanem, mert az azt jelentené, hogy ilyen fajta dolog még mindig lehetséges? Ezt szeretném hinni.